Miklósa Erika

 „Valamikor réges-régen olimpiai bajnok atléta és magasugró szakedző szerettem volna lenni. Ezt az álmomat azonban sajnos egy sportbaleset derékba törte. A fájdalmas élmény miatt évekig nem is akartam atlétikapályát látni.

De minden rosszban van valami jó: ennek köszönhetően vetődtem ugyanis az operaénekesi pályára.

Felkerültem Budapestre, ahol sajnos a rossz városi levegő nem volt jó hatással a szervezetemre: allergiás lettem. Ez senkinek sem jó hír, de egy operaénekesnek különösen nem az: sok kellemetlenséget okozott.

Ekkor „öngyógyításképpen” újra felhúztam az edzőcipőm, hogy mintegy „kifussam magamból” a betegséget. Sikerült! Eleinte csak pár km-t kocogtam, hamarosan azonban már el sem tudtam képzelni az életem enélkül.

2011-ben, az Önkéntesség Nemzetközi Évében a Közigazgatási Minisztérium felkért önkéntes nagykövetnek. Örömmel vállaltam, és ki is választottam a sok fantasztikus program közül néhányat, amiben én is tevékenyen részt vettem. Az első ilyen a „Fuss a fényben!” futógála volt, ahol életemben először kísértem látássérült futót. Katartikus élmény volt.

Ettől kezdve lelkes segítője és támogatója vagyok annak, hogy a valamiben hátrányt szenvedők is sportolhassanak. Számos jótékonysági sportesemény fővédnöke vagy éppen versenyzője vagyok. Futni és segíteni olyan érzés, ami szinte leírhatatlan: egyszerűen csodálatos!

Aztán édesapám halála arra késztetett, hogy emlékére és tiszteletére lefussam a New York City Marathont. Egyszer és soha többet. Elhatározásomig jó, ha maximum 8 km-t futottam egyszerre. A sors azonban összehozott egy jó emberrel, aki vállalta, hogy segít a felkészülésben. Garantálta, hogy ha keményen edzek, akkor – nem könnyen ugyan –, de örömmel fogom teljesíteni a 42,195 km-es távot másfél év múlva. Elképesztően nehéz volt az edzéseket összeegyeztetni a sűrű napirendemmel és a munkámmal, ami szintén erős fizikai igénybevételt jelentett – de megcsináltam!

2013. november 3-án 4 óra 28 perc alatt lefutottam a maratont New Yorkban – ami pedig a lényeg: mindezt mosolyogva tettem. 

Kisebbfajta jellemfejlődésen mentem keresztül a táv teljesítése során, és felidéződött bennem minden csodálatos dolog, ami azóta történt velem, amióta a hosszútávfutás beköltözött az életembe. A sok új keletű barátság, ismeretség – és persze a férjem, Zsolti, akit szintén ennek köszönhetek.

Hogy mit jelent a futás? Szabadságot. Igen: határtalan, éltető szabadságot!"