Olimpiai fáklyavivő

2012 Londoni olimpia megnyitó ünnepség

Néhány héttel ezelőtti „ragyogás pillanata” élményemet követően abban a kiváltságban volt részem, hogy 2012. július 27-én ott lehettem Londonban, az Olimpiai Stadionban. Aznap valami különleges vibrálást éreztünk a levegőben. A XXX. Olimpia, a 2012-es Nyári Olimpiai Játékok megnyitó ünnepsége egy varázslatosan csodás este volt. Férjemmel együtt idén nyáron ünnepeljük 10. házassági évfordulónkat, és emiatt is úgy döntöttünk, hogy élőben nézzük végig földünk legcsodásabban megrendezett gálaestjét. A Lord Coe által szervezett esemény rendkívüli várakozásokat keltett. A programot megálmodó Danny Boyle személye garantált sikert ígért – az esemény azonban több volt, mint siker: aznap este legenda született. A harmadik, Londonban megrendezett olimpia (1908, 1948, 2012) nyitó estje varázslatos volt, egy este, amelyre sokáig emlékezni fogunk. Angol idő szerint pontban este 9.00 órakor a világ figyelme a kelet-londoni II. Erzsébet Stadionra irányult. A több, mint egy milliárd néző világszerte a TV képernyők elé szögezve figyelte az eseményt, több ezer néző pedig a helyszínen élvezhette a rendkívüli show-t.

Milyen volt az este közvetlen közelről nézve? Én is egyike voltam az olimpiai láng büszke fáklyavivőinek, és ez újabb inspirációt jelentett számomra, hogy folytassam a jótékonysági futás modelljének magyarországi bevezetése érdekében végzett munkámat, ugyanakkor segített még tökéletesebben megértenem és átélnem a sportolás fontosságát. A megnyitó ünnep generációk számára jelentett igazi inspirációt. Megmutatta a világnak, hogy a britek büszkék önmagukra és a történelmükre, és bennünket is arra tanított, hogy nemzetiségtől függetlenül mindannyian becsüljük meg történelmünket, dolgozzunk a jelenünkön, és higgyünk a jövő reménységeiben. Röviddel éjfél után fiatal atléták gyújtották meg a kandelábert, és a játékokat beragyogó Olimpiai Láng végső pozíciójába emelkedett a stadion közepén – a pillanat megtöltötte a szívemet örömmel és reménységgel.

Újraéledt az emberekbe vetett hitünk, a béke utáni vágyunk, a szívek akkor egy ütemre dobbantak – azt éreztük, hogy a legfontosabb, ami összeköt, a sport és a szeretet.
Ragyogjon a láng mindannyiunkra: idősekre és fiatalokra, egészségesekre és betegekre, feketékre és fehérekre, és jusson el a melege szívünkig.
Közös összefogással képesek leszünk szebbé tenni a világot.
Snow Andrea